Az ovis jóga órák mindig egy mesekeretbe vannak beleépítve, vagy egy adott témakörbe, ami megragadja a legkisebbek figyelmét is. Ezeket a történeteket mozogjuk el. Olyan ez, mintha egy mese felolvasása helyett eljátszanánk mindazt, ami benne zajlik. Mindezt játékosan, mozgásfejlesztő elemekkel és persze jógapózokkal tarkítva, rengeteg színes és izgalmas eszköz használatával. Így, az átélés hatására a gyerekekben felszabadulnak a gátak, bátran mernek azok lenni, akik csak akarnak, mindezt intenzív mozgásban és nagyon vidám hangulatban.

Természetesen a jógaoktatónak külön-külön is képesnek kell lennie meglátni azt, hogy mely gyermeken milyen képességeket kell fejleszteni, hiszen van, akinek összeszedett a mozgása, de hordoz magában érzelmi blokkokat, esetleg feszültséget. Akad, aki lúdtalp prevenciós, vagy egyéb mozgásszervi problémákkal küzd. Ilyenkor tudnunk kell finoman, erőltetés nélkül javítani és segíteni őt a továbbiakban. De az összkép ugyanúgy fontos, mint az egyéni rendellenességek meglátása. Tehát a csoport akkor működik jól, ha minden egyes gyermek jól van benne.

Úgy gondolom a hozzáértés mellett a legfontosabb kulcs a szeretet. Hogy képes legyen az oktató ovissá válni, tehát az élményt közösen átélni a gyermekekkel, miközben tiszteletet övező felnőtt marad. Ez szép feladat. De ha a szíved nyitott a kicsik irányába, akkor be fognak lépni az ajtódon.